Vizsgafélidő

Hétfőn volt az írásbeli érettségi megtekintésének a napja, azt hiszem félidőnél járunk.
Az eredményekkel többé kevésbé meg vagyok elégedve és már csak a szóbelire kell készülni, a kellemetlen, hogy jobban tartok tőle, mint az írásbelitől...
 Remélem, hogy ez normális. :)

Eredményeket tekintve:
Magyar: 97%
Informatika: 90%
Töri: 66%
Angol: 57%
Matek: 51%

A blog "hanyagolása" pedig azért volt, mert az utolsó bejegyzés óta megkaptam az első (saját) fényképezőgépemet. A géppel csináltam már képet, a gépről még nem, úgyhogy ezt kihasználva majd ha a gép kiválasztásának körülményeiről és teszteléséről írok, akkor teszek fel képet is. ;)
Valamint a bátyám megnősült és hát arra is készülni kellett, mert nem megy az csak úgy. :)
További hétvégi programok: Ikarus találkozó, ÉNYKK családi és sportnap.
No meg ami nem elhanyagolható és az ember legtöbb idejét elviszi az a munka, és esetleg utána a kikapcsolódás. Ami nem feltétlenül blogírásban nyilvánul meg. :)
Ahogy így visszanézem a naptárat egy szabad hétvégénk volt, akkor meg szülőlátogatás, kocsimosással, mert néha az autó is megérdemli a kényeztetést... 10+os autó már igényli a törődést. :)

Most meg itt írogatok lényegtelen, unalmas tényekről minden személyeskedés töltelék nélkül... Az ok egyszerű, épp egy barátommal folytatok személyes jellegű beszélgetést olyan módon, hogy 2 percet beszélünk a témáról, elmegyünk más témák felé, majd visszaváltunk 2 percig megint az eredeti gondolatmenetre és megint más. Írhatnékom van, de amíg ezt a témát nem zártuk le, nem akarok személyes jellegű irományt kreálni, mert a bejegyzés hangvétele a beszélgetés hangulatát hozná át... Képes vagyok a hangulatokkal, érzésekkel azonosulni és ez nem mindig előny.

A gondolatmenetemet pedig ezzel zárom mára és igyekszem legközelebb valami tartalmasabb posztal jelentkezni. ;)

Két év lezárult...

Véget ért az utolsó tanítási napunk az osztállyal...

Azon gondolkozom, hogy csak nekem nem akar leesni, hogy vége? Nincs tovább? Ennyi volt?
Két év, teli kapkodással, küszködéssel, "szenvedéssel", mégis életem legszebb két éve volt. Legszebb, mert azzal kezdődött, hogy a tanév előtti napon megnősültem, majd elindultam azon az úton ahol most vagyok. Minden szabad kedd és csütörtök este mentem be az órákra, akár kipihent voltam, akár fáradt, akár volt kedvem hozzá, akár nem. (Ide beszúrok egy kis őszinteséget: Volt amikor olyan szinten kimerült és kedvetlen voltam, hogy mindenkinek jobb volt, hogy itthon maradtam.) A lényeg, hogy mentem, csináltam, és végigcsináltam. Nem csak én! Szép számmal kezdtük a tavalyi évet, sajnos páran estek ki, és némileg őket pótolva voltak később érkező új osztálytársak, de végigcsináltuk. Egyéni öröm, hogy akikkel összebarátkoztam, azok a végéig kitartottak. Nekünk már csak az érettségi van hátra.
Persze volt akit sikerült a két év alatt megbántanom, vagy épp nem voltam számára szimpatikus, vagy összetűzésünk volt... Sajnálom, de nem azért vagyok, hogy mindenkinek jó legyek. Azért remélem ez az ellenszenv egyszer elmúlik. :)
A tanárainknak pedig ezúton szeretném megköszönni a két éves mindennapos ténykedését, részükről sem kis teljesítmény, hogy a nappali tagozatos tanulóik és egyéb feladataik mellett még volt energiájuk velünk is foglalkozni. Jöttek és próbáltak tudást átadni, akkor is, amikor este 6-7 óra magasságában már jobbra-balra dülöngéltünk a fáradtságtól. Türelemmel voltak felénk, amikor bődületes hülyeséget mondtunk, írtunk és az utolsó órákon is amikor kérdeztünk nem láttam aggódást a szemükben. Valahogy biztató és optimizmussal tölt meg.
Ha már köszönetnyilvánítások, akkor nem hagyhatom ki az osztálytársakat, akikkel a gondolat és információ csere, a közös tanulás segített idáig eljutni, csakúgy, mint a barátok támogatása és a türelmük, hogy ha bárkihez fordultam segítségért, nem elzavartak, kioktattak, sőt, türelemmel magyaráztak.
Ironikus köszönés jön, mert sokat köszönhetek édesapámnak, aki a kezdetekben nem hitt benne, hogy megcsinálom, legalábbis nem úgy hangzottak a szavai, mint aki hisz bennem és pont ezzel váltotta ki a dacot, hogy na pedig én már csak azért is megmutatom neki és kiharcolom, hogy büszke legyen rám. (Tudom-tudom, büszke ő így is, mert melyik szülő nem az a gyermekére, de hát akkor is na! :) )
Végül, de nem utolsó sorban, direkt a végére hagyva köszönhetek rengeteget páromnak, akinek aztán tényleg sokat kellett elviselnie. Nyűglődést, hisztit, és kishitűséget. Segített, ha kérdeztem jött és elmagyarázta amit tudott, türelmesen meghallgatta, ha a magyar beadandót háromszor olvastam fel neki és nem vágott ki az ablakon. Kitartott és megoldást keresett amikor úgy éreztem, hogy több információt nem vagyok képes befogadni, sőt az eddigi tudásra sem emlékszem. Sikerült neki! És az utolsó napon vacsora mellett egy kis aprósággal lepett meg.

Ezzel az aprósággal szeretnék itt elköszönni az osztálytól:

Életjel

Nem, nem tűntem el, csak az ezelőtti postban ígért képet próbálgattam valahogy összehozni úgy, hogy publikálható legyen... Rá kellett jönnöm, hogy nem sikerül olyan képet csinálnom, ami publikálásra érdemes lenne, úgyhogy ez elmarad.
De legalább beismerem, hogy nem sikerült.
És igen, ezt a bejegyzést megtehettem volna korábban is, de mégis húztam, halasztottam.
Ennek oka, hogy 8 nap múlva érettségi és aktívan próbálok tanulni...

Lesznek természetjárós képek, mert azóta voltam megint természetben és már olyan képek lettek amikből fogok is közzétenni.

Ígérem!

Ha előbb nem is, az írásbelik után, aminek utolsó napja május 12.
Érettségi...
Aggódok... Vagy nem... Nem tudom eldönteni, úgy érzem, hogy keveset tudok, és már felesleges tovább gyakorolnom, azért mégis megteszem.

Csapongok... Egyre nehezebb odafigyelni a tanulásra, de megkaptam minap páromtól, hogy ne merészeljem a célegyenesben feladni, így hát kis szünet tartok (blogírás), majd folytatom a korábbi érettségi tesztsorok töltögetését.
Ha meg végképp leáll az agyam , megyek és játszok kicsit. Új játék amire rákattantunk a többiekkel, az a Black Desert Online, de erről máskor írok, meg a többiekről is. ;)

Husvét

Vallásosoknak biztos, hogy sokat jelent, nekem azt, hogy nyugiban a családdal lehetek. Van sonka, tojás, torma, kenyér/kalács, nameg süti, mert a süti az mindennél jobb. :)
Most megengedem magamnak a hétvégén, hogy a tanulást is félre rakjam. Ennek örömére egy kisebb kirándulásra került sor Vérteskozmán és mivel imádok fényképezni, lőttem is pár képet. Gép híján a képekhez csak otthon* férek majd hozzá, de ígérem utána töltök fel a jobbak közül.

*Jelen pillanatban anyosoméknál vagyunk kihasználva a hétvégét.

Jó húsvétolást mindenkinek! ;)

Amikor a feleségem alkot :)

Sikerült egy kreatív nőt találnom és büszke is vagyok rá!
Íme egy alkotás:

Másnap :)

Sziasztok!

Hát, megkaptam a kv-m reggel. :)

Bár kevésnek találtam, így megkértem a drága feleségemet, aki egyébként hozta a kávét, hogy legyen olyan kedves és duplázza meg az adagot. :)

Azóta túl vagyok egy 8 órás műszakon és most tanulnom kellene...

Tanulás... Végül is, részben ennek köszönhetően indítottam a blogot, hiszen minden érdekesebb tud lenni az életben, mint a tanulás, pláne akkor, ha már csak 42 nap van hátra számadásig.

Huh, ezt még magamnak is rossz bevallani... 42 nap múlva érettségi... Sokan nappali tagozatos tanulóként is rettegve várják, én meg itt ülök úgy érzem, hogy nem tudok semmit és egy blogot írogatok, szerkesztgetek.

Tanulás...

Egyik nap épp azon gondolkoztam, hogy miért is húztam eddig, hogy továbbtanuljak. Jó pár érvet fel tudnék hozni, hogy miért és egyikre sem tudnám igazán azt mondani, hogy ez a fő érv... Talán az, hogy mostanra nőttem fel a feladathoz.

És akkor egy kis múltba tekintés: Anno 14 évesen tudta a bánat, hogy mi akarok lenni. Jobban érdekelt, hogy mikor mehetek már kutyázni, vagy ülhetek le a gép elé játszani. Édesapámat becsülettel fárasztottam a pályaválasztással aztán végül szobafestő szakmát választottam, csak válasszak már valamit... (Nem is gondoltam magam jobbnak, részben nem is érdekelt a tanulás, részben az akkor tanárok sem igyekeztek, hogy jobban ösztönözzenek.) Hát választottam, és végig is csináltam a sulit viszonylag jó eredménnyel, majd irány a nagyvilág. A következő 10 évben dolgoztam a szakmában, dolgoztam gyárban is, de mindig volt olyan álmom, olyan tervem, hogy a ranglétra aljáról valahogy feljebb egyen a fene. Volt barátnőm aki elrugdalt suliba, hogy csináljam meg az érettségit, de azt külföldi munka, nagyobb pénz reményében félbehagytam. Külföldről meg hazahúzott a szívem, úgyhogy ott voltam, ahol a part szakad. Később, miután ő leérettségizett Budapestre költöztünk és engem gyárba vitt az élet. Itt kaptam meg az első esélyt és kaptam reményt, hogy több is lehetne belőlem, mint álom. Aztán magánéleti változások, barátnőváltás, majd visszaköltözés Szombathelyre. Munkába állás gyárban, és háttértámogatással vállalkozás indítás (álommegvalósítás 2. löket) és egyszer csak kaptam egy telefont, hogy webdesigner tanfolyamot indítanak, még megoldható érettségi nélkül 25 év alatt. Hát épp elmúltam, úgyhogy lecsúsztam róla, de páromat érdekelte a dolog, úgyhogy elzavartam a helyemre. Sikerrel megcsinálta a sulit és ennek köszönhetően sikerült másik pozícióba kerülnie a munkahelyén. Újabb érzés, hogy belőlem is lehet valami, ha neki munka mellett sikerült, nekem is sikerülhet, úgyhogy kerestem egy sulit és beiratkoztam 2 éves érettségire. Ez 2 éve volt és most itt vagyok. Ilyenkor jön a filmekben a felirat:  

"Napjainkban..."

Ülök a gép előtt, épp azon kattogok, hogy a történelem tételt mivel egészítsem ki meg, hogy a meglévő angol tudásomat, hogyan is növeljem, hogy elégedett legyek magammal.

Ja igen... Van bennem egy bizonyos mértékű maximalizmus, ami nem mindig előny, bármennyire is hülyén hangzik. De ezek csak kisebb akadályok, azért mindig van előnye, ha nem is rövidtávú.

Mennem kellene tanulni...

Aztán alvás, mert holnap megint hajnalban kapom a kv-m. :)

Bár az sem kizárt, hogy még visszatérek ma a bloghoz, kiderül. :)

Indulás

Sziasztok!

Még nem tudom, hogy mi lesz a blog tartalma, nem terveztem semmit, de van némi téma, amit tervezek kiírni magamból.
Nem akarok ígérni semmit, hogy rendszeresen fogok jelentkezni, vagy lesz-e bennem bármilyen rendszer, de igyekszem.

Kezdetnek talán ennyi. :)
Mentem aludni és várni a reggeli kv-t. ;)