Másnap :)

Sziasztok!

Hát, megkaptam a kv-m reggel. :)

Bár kevésnek találtam, így megkértem a drága feleségemet, aki egyébként hozta a kávét, hogy legyen olyan kedves és duplázza meg az adagot. :)

Azóta túl vagyok egy 8 órás műszakon és most tanulnom kellene...

Tanulás... Végül is, részben ennek köszönhetően indítottam a blogot, hiszen minden érdekesebb tud lenni az életben, mint a tanulás, pláne akkor, ha már csak 42 nap van hátra számadásig.

Huh, ezt még magamnak is rossz bevallani... 42 nap múlva érettségi... Sokan nappali tagozatos tanulóként is rettegve várják, én meg itt ülök úgy érzem, hogy nem tudok semmit és egy blogot írogatok, szerkesztgetek.

Tanulás...

Egyik nap épp azon gondolkoztam, hogy miért is húztam eddig, hogy továbbtanuljak. Jó pár érvet fel tudnék hozni, hogy miért és egyikre sem tudnám igazán azt mondani, hogy ez a fő érv... Talán az, hogy mostanra nőttem fel a feladathoz.

És akkor egy kis múltba tekintés: Anno 14 évesen tudta a bánat, hogy mi akarok lenni. Jobban érdekelt, hogy mikor mehetek már kutyázni, vagy ülhetek le a gép elé játszani. Édesapámat becsülettel fárasztottam a pályaválasztással aztán végül szobafestő szakmát választottam, csak válasszak már valamit... (Nem is gondoltam magam jobbnak, részben nem is érdekelt a tanulás, részben az akkor tanárok sem igyekeztek, hogy jobban ösztönözzenek.) Hát választottam, és végig is csináltam a sulit viszonylag jó eredménnyel, majd irány a nagyvilág. A következő 10 évben dolgoztam a szakmában, dolgoztam gyárban is, de mindig volt olyan álmom, olyan tervem, hogy a ranglétra aljáról valahogy feljebb egyen a fene. Volt barátnőm aki elrugdalt suliba, hogy csináljam meg az érettségit, de azt külföldi munka, nagyobb pénz reményében félbehagytam. Külföldről meg hazahúzott a szívem, úgyhogy ott voltam, ahol a part szakad. Később, miután ő leérettségizett Budapestre költöztünk és engem gyárba vitt az élet. Itt kaptam meg az első esélyt és kaptam reményt, hogy több is lehetne belőlem, mint álom. Aztán magánéleti változások, barátnőváltás, majd visszaköltözés Szombathelyre. Munkába állás gyárban, és háttértámogatással vállalkozás indítás (álommegvalósítás 2. löket) és egyszer csak kaptam egy telefont, hogy webdesigner tanfolyamot indítanak, még megoldható érettségi nélkül 25 év alatt. Hát épp elmúltam, úgyhogy lecsúsztam róla, de páromat érdekelte a dolog, úgyhogy elzavartam a helyemre. Sikerrel megcsinálta a sulit és ennek köszönhetően sikerült másik pozícióba kerülnie a munkahelyén. Újabb érzés, hogy belőlem is lehet valami, ha neki munka mellett sikerült, nekem is sikerülhet, úgyhogy kerestem egy sulit és beiratkoztam 2 éves érettségire. Ez 2 éve volt és most itt vagyok. Ilyenkor jön a filmekben a felirat:  

"Napjainkban..."

Ülök a gép előtt, épp azon kattogok, hogy a történelem tételt mivel egészítsem ki meg, hogy a meglévő angol tudásomat, hogyan is növeljem, hogy elégedett legyek magammal.

Ja igen... Van bennem egy bizonyos mértékű maximalizmus, ami nem mindig előny, bármennyire is hülyén hangzik. De ezek csak kisebb akadályok, azért mindig van előnye, ha nem is rövidtávú.

Mennem kellene tanulni...

Aztán alvás, mert holnap megint hajnalban kapom a kv-m. :)

Bár az sem kizárt, hogy még visszatérek ma a bloghoz, kiderül. :)